A mormota
. Ezek a legnagyobb mókusfélék. Tizennégy fajuk közül kettő él Európában: a havasi mormota (Marmota marmota) és a bobak (Marmota bobak). A két faj külleme és életmódja nagyon hasonló (a bobak bundája kevésbé tarka, farka valamivel rövidebb), de nem lehet összetéveszteni őket, mivel elterjedési területeik nem fedik át egymást.
A havasi mormota általában a fahatár fölött az Alpokban, a Kárpátokban és a Pireneusokban (betelepített fajként) él a havasi legelőkön (1300–3000 m között). A bobak a kelet-európai-síkság déli sztyeppéin él.
A mormoták őse egy, a korai pliocénben – úgy ötmillió évvel ezelőtt – Észak-Amerikában kifejlődött nagy mókusféle volt. Több mormatafaj, így az erdei mormota ma is Észak-Amerika lakója. A késő pliocénben, úgy két millió éve vándoroltak az első példányok a Bering-földhídonÉszak-Ázsiába, és onnan terjedtek tovább nyugatnak. A nem legtöbb faj ma is Ázsia területén él, egyes fajok elszigetelten egyes ázsiai hegységekben. Európában a jégkorszakban jelentek meg, amit számos barlangi lelet igazol. Európa nyugati részét mindössze egyetlen fajuk,a havasi mormota érte el. A melegebb időszakokban élőhelyük mindig összezsugorodott, mert afféle sztyeppi állatok lévén nem tudtak alkalmazkodni az erdei körülményekhez. A jégkorszak vége után Közép- és Nyugat-Európában nem maradt más helyük, mint a hegyek „sztyeppéi”.
A történelmi Magyarország több hegyvidékén is elterjedt, ám a Szörényi-havasok és a Magas-Tátra kivételével mindenünnen kipusztították. A havasi mormota tátrai alfaját, a Marmota marmota latirostiust ugyancsak erősen megritkították; a déli oldalról gyakorlatilag kipusztult, ide az északi oldalon befogott példányokból telepítették vissza.
A mormota nappal keresi táplálékát: különféle növényi anyagokat. Telepekben él, kiterjedt kotorékokat ás; ezek bejárata általában délnek néz. Időnként jellegzetes ülő testtartásba egyenesedik fel, és ha ragadozót lát, hangos füttyel figyelmezteti társait, akik veszély esetén gyorsan visszahúzódnak a járatokba. A mormoták füttyjelei nem egyszerűen a veszélyt jelzik, hanem annak fajtáját és méretét is.
A nyolcvanas években végzett rendszeres megfigyelések bizonyították, hogy a mormota család több tagja állandóan szolgálatban van, evés és pihenés közben is. A legelésző mormota 5–10 másodpercenként egyenesedik ki, hogy körbepillantson.
Téli álmot alszanak; előtte befalazzák a kotorék bejáratát, ahová a víz azért befolyik, és alaposan átáztatja, összekoszolja az alvó és közben lesoványodó mormotákat. Hat–hét hónapos álmukból nagyjából áprilisban ébrednek fel; akkor már általában van annyi zöld növény, amennyiből jóllakhatnak.
Tavasszal szaporodnak; a nőstény 2–4 kölyköt fial.
A régi magyar konyhában a mormotát vadnak tekintették, és számos ízletes fogást készítettek belőle, különösen Erdélyben. Állományainak szélsőséges megritkításával a mormotahús kiment a divatból.
Bundájuk az ún. félnemes szőrmék közé tartozik, de tartósabb a nemes prémeknél. Hőtartó, kopásálló, mindenféle szőrmeipari termék készítésére alkalmas.
Kapcsolódó hírek:
Nutria
Hogyan lehet bejönni a Hadvári szőrme üzletbe ?
A műszőrme bővebb leírása
A VADÁSZ ÉS A MEDVE